Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KENNETH E. HAGIN: MEGVALLÁS

2010.07.02

Kenneth E. Hagin: Megvallás


 

Jézus így szólt a Márk 11,23-24-ben: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok higgyétek, hogy megkaptátok, és meglesz az néktek.” Ez a két kedvenc versem a Bibliából. Azt hiszem azért, mert ez a két vers hozott le a betegágyról, évekkel ezelőtt.

 
A hit Isten Igéjéből táplálkozik. Sok ember csodálkozik, hogy miért nem növekszik hitben. Sokszor azért, mert nem táplálkoznak Isten Igéjéből. A hit úgy növekszik, hogy tápláljuk és gyakoroljuk azt. Mi Isten Igéjéből táplálkozunk, és azután gyakorlatban alkalmazzuk. Az Ige cselekvőivé kell lennünk, nemcsak hallgatóivá. A Jakab levélben ez áll: „Az igének pedig megtartói legyetek, ne csak hallgatói.” Az Igét megtartani azt jelenti, hogy annak alapján cselekszünk. Az egyszerű olvasás vagy elmélkedés még nem építi a hitet, csak létrehoz egy bizonyos hitminőséget, de ennek a mi mindennapi beszédünk részévé kell válnia. Az Igének a mindennapi beszédünk részévé és mindennapi magatartásunkká kell válnia. Ahogy nő a hit, úgy csökken a Sátán uralma felettünk. A körülmények egyre kevésbé nyomasztanak, és a félelmet is leromboljuk. Mindenki vágyik arra a percre, amikor megszabadulhat a félelemtől. Olyan sok félelmünk van! Sokáig még, mint Isten szolgája is meg voltam kötözve bizonyos félelmekkel. De már olyan rég megszűntek, hogy úgy tűnik, mintha soha nem is lettek volna. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor a félelmet leromboljuk, és végleg a múlt részévé válik. Ahogy a hited növekszik, elkezded gyakorolni a jogaidat Krisztusban. Elkezded elvenni azt, ami a tiéd. Először azokat a dolgokat foglalod el, amelyekben azelőtt csak reménykedtél. Reménykedtél, hogy lesz pénzed, és most hit által el is veszed. Ha beteg vagy, akkor azt kell mondanod: „Az Ő sebeiben meggyógyultam”, és nem azt: „Még mindig beteg vagyok”. Ha ezt mondod, akkor be kell látnod, hogy az Ige igaz, de te nem cselekedtél annak alapján. De ha azt mondod: „Az Ő sebeiben meggyógyultam, és nem vagyok beteg”, akkor az Ige alapján cselekszel. Elérheted azt a szintet, hogy mindig Isten Igéje alapján cselekedj.

Amikor baptista prédikátor voltam, nem hallottam semmit a teljes evangéliumi egyházról és Isten Gyülekezetéről. Nem tudtam, hogy van még rajtam kívül valaki, aki hisz az isteni gyógyulásban. Fiatal, baptista igehirdető voltam, és amikor valamilyen tünetet észleltem a testemen, abban a pillanatban megálltam és elkezdtem hangosan nevetni: „Sátán! Nem tudod, hogy ezt nem teheted? Isten Igéje azt mondja, hogy én meggyógyultam! Isten Igéje azt mondja, hogy Jézus elvette az én erőtlenségemet és hordozta az én betegségemet. Kinyilvánítom, hogy jól vagyok!” Ellenálltam a betegségnek, éppen úgy, mint a bűn kísértésének. Szükséges, hogy ellenálljuk mindannak, ami nem osztályrészünk. Dicsértem Istent, és még valami mást is tettem. Olvastam a Jakab levélben egy igét: „Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek.” Tudtam, hogy itt a kísértés szó próbatételt is jelent.
 
Tehát örömnek kezdtem tartani minden próbát. Elkezdtem dicsérni Istent teljes gőzzel, és néha már mialatt ezt tettem, minden tünet eltűnt. Miután a Szent Szellem keresztséget elnyertem, többször előjött az ördög és megtámadta a gyermekeim testét. Nagyon dühös lettem rá. De letérdeltem, elkezdtem Istent dicsérni a próbáért, amely lehetőséget ad arra, hogy az Ő Igéjét gyakoroljam. Tíz eset közül kilencben már akkor elnyerték a gyermekeim a gyógyulást, mielőtt felkeltem volna az imából. Egy alkalommal a kislányom beteg volt, és én ismét letérdeltem az ágya mellett, hogy imádkozzam érte. Megköszöntem Istennek a próbát, mert Ő azt mondta: „Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle kísértésekbe estek”. Tehát örülni kezdtem. Mialatt örvendeztem és nevettem, éreztem, hogy a homloka hirtelen lehűlt. Kissé csalódott lettem, hiszen még nem is kezdtem el imádkozni. Ez a hit cselekedete volt az Ige alapján, mert az Ige mondja, hogy teljes örömnek tartsuk, amikor különféle kísértésekbe esünk, és ez valóban egy kísértés, próba volt. Inkább én lettem volna beteg a gyermekeim helyett.

Csodálatos, hogy képesek vagyunk felnézni és azt mondani: „Atyám, köszönöm, hogy az vagyok, amit te mondasz rólam. Te azt mondtad, hogy meggyógyultam, és én hála Istennek, meg is gyógyultam.” A hit birtokbavétel, mert a Biblia azt mondja, hogy aki hisz, annak megvan az, amit kért. A hit Isten Igéje megvallásának az atmoszférájában növekszik. Nem a bűn megvallásának atmoszférájában. Ha rosszat tettünk, valljuk meg, és Ő megbocsát. Most azonban arról a megvallásról beszélek, hogy kik vagyunk Krisztusban. Ez a megvallás, amely szívünk hitéből nő ki, biztosan átvezet azon az akadályon, amely közöttünk és a győzelem között tornyosul. Azt hittem, eleget tanítottam már erről, de az Úr nemrég szólt, hogy azt akarja, még többet tanítsak. Az Egyház ugyanis még mindig szűkében van ezeknek az ismereteknek.

Márk 11,23: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.” Az Úr egyszer megmutatta, hogy a keresztények a kimondásnál futnak zátonyra, nem a hitnél. Nem elég, ha egyszerűen csak hiszem. Ki is kell mondanom. A Róma 10,8-ban ez áll: „De mit mond? Közel van hozzád az Ige [a beszéd], a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” Tehát az Ige [a beszéd], a szádban van.” Gyakran, bár hívők vagyunk és újjászülettünk, de a hit beszéde még sincs a szánkban. Valami másról beszélünk. Ilyenkor, ki kell igazítanunk magunkat és ismét összhangba kell kerülnünk Isten Igéjével. Amit megvallok, az az enyém; és mindössze ennyi az enyém. Ha csak akkor vagy hajlandó valamit megvallani, miután már ténylegesen birtokolod is - helytelen gondolkodás. Így a szekeret kötöd a ló elé, és nem kapod meg, amire vársz. Hasonló a helyzet az üdvösséggel is. A Róma 10,9-10 így szól: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten föltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk az megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” A megvallás törvénye az, hogy kimondom, hogy megszereztem, mielőtt ténylegesen meg is volna.

Pontosan így gyógyult meg a béna testem és a deformálódott szívem is. Megértettem az igazságot, és megvallottam, hogy meggyógyultam. Megvallottam, mielőtt még kézzelfoghatóan megtörtént volna. Mikor kimondtam, hogy a szívem jól van, még ágyban voltam, és abban a percben, ahogy megvallottam, az ördög megtámadott. De hála Istennek, akkor már ismertem ezt a törvényt. Az ördög azt mondta, nem gyógyultam meg, hiszen még ágyban vagyok és a szívem is rosszul ver, de én azt feleltem erre, hogy nem azért gyógyultam meg, mert láthatóan vagy érezhetően egészséges vagyok, hanem azért, mert hiszem. Hit által van meg az egészségem. Ha én hazudok, akkor Jézus is hazudik. És tíz perc múlva már kint voltam az ágyból; a lábamon álltam. Az ördög megpróbált hazugnak nevezni, de mi tudjuk, hogy az Ige igaz.

Szánkkal valljuk meg az üdvösséget is. Már azelőtt megvalljuk, hogy újjászülettünk; mielőtt Isten a szellemünkbe költözne és újjáteremtene. Amikor újjászülettél, bizonyságod lett a szívedben. De a megvallást akkor tetted, amikor még nem volt meg ez a bizonyságod. A megvallás viszont létrehozta szívedben azt, amit megvallottál, és Isten működni kezdett a szellemedben és újjáteremtett.

Néhány évvel ezelőtt tartottam egy összejövetelt Texasban. Egy éjszaka, ahogy imádkoztunk a betegekért és azokért, akik Szent Szellemmel akartak betöltekezni, sorra került egy rendkívül előkelő külsejű hölgy is. Azt mondta, azért jött, hogy betöltekezzen a Szent Szellemmel. Szerette volna, ha kézrátétellel imádkozom érte, de azt is mondta, hogy még újjá is kellene születnie, mert nem biztos abban, hogy van-e üdvössége, és szüksége van gyógyulásra is. Szent Szellemmel való betöltekezésért jött, de még két más dologra is volt szüksége.

Elmondtam vele egy imát:
„Mennyei Atyám, az Úr Jézus Krisztus Nevében jövök Hozzád. Te azt mondtad az Igédben, hogy aki hozzád jön, azt semmiképpen ki nem veted, és azt mondtad, aki az Úr Nevét segítségül hívja, az megtartatik. Én most segítségül hívom ezt a Nevet, és kérlek Téged, hogy legyél az én megváltóm. Azt mondtad, ha megvallom a számmal, hogy Jézus az Úr, és hiszem a szívemben, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülök. Én hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, meghalt az én bűneimért és feltámadt a halálból az én megigazulásomért, és számmal megvallom Őt megváltómnak, és megvallom azt is, hogy üdvösségem van.”

Amikor befejezte ezt az imát, elmondta, hogy valami történt a szívében. Megmagyaráztam neki, hogy megvallotta Jézust Úrnak, ezért örök életet nyert.

Tehát megvallotta, hogy neki ez megvan, és azután vette a Szent Szellemet és a gyógyulást is. Mind a hármat tíz perc alatt fogadta el. A megvallás még azelőtt megtörténik, mielőtt Isten cselekedne a szellemünkben és újjáteremtené azt. Abban a percben, ahogy elismered Jézus Krisztust Uradnak, örök életed van. Megvallom, hogy van üdvösségem, mielőtt Isten még cselekszik és újjáteremt. Ugyanez a törvény érvényes, amikor a Szent Szellemmel való betöltekezésről van szó. Hiszem, megvallom és azután megkapom.

Amikor először találkoztam teljes evangéliumi hívőkkel, észrevettem, hogy többet tudok a hitről, mint ők. Ők többet tudtak a Szent Szellemről és a szellemi ajándékokról, én viszont többet tudtam a hitről. Sajnálatos hibát követünk el, ha azt gondoljuk, mi már semmit nem tanulhatunk másoktól. Elmentem egy teljes evangéliumi pásztorhoz, hogy betöltekezzem a Szent Szellemmel. A pásztor azt mondta, hogy inkább az aznapi, esti istentiszteleten keressem őt fel. De én azt feleltem, hogy nekem biztosan nem tart majd hosszú ideig, hogy betöltekezzem. Megmagyarázta, hogy vannak bizonyos törvények, amelyeknek ha engedelmeskedem, az meghozza az eredményt, ha pedig nem, akkor hiába várok. Törvények szabályozzák az elektromosság működését is; és ezeket sem hagyhatom figyelmen kívül. Ugyanígy van ez a szellemi területen is. Én valóban nem fordítottam nagy figyelmet ezekre a dolgokra. Hallottam róluk, de nem figyeltem rájuk. Letérdeltem egy nagy karosszék mellett a nappaliban, felemeltem a kezem és azt mondtam:

„Mennyei Atyám, eljöttem ide, hogy vegyem a Szent Szellemet. A Te Igéd, az Apostolok cselekedetei 2,38 szerint, a Szent Szellem ajándék: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek eltörlésére; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.” A 39. vers azt mondja: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Ebben tehát én is benne vagyok. Tudom, hogy a Szent Szellem éppen úgy ajándék, mint az örök élet. Elfogadtam már az Úr Jézus Krisztust és a gyógyulást hit által, most pedig veszem a Szent Szellemet hit által. Köszönöm, hogy most betöltesz Szent Szellemmel, és hogy Ő belém költözött. A Te Igéd azt mondja az Apostolok cselekedetei 2,4-ben: „és megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.”.

Szeretném, ha észrevennétek, hogy az apostolok csak azután kezdtek el nyelveken szólni, miután beteltek Szent Szellemmel. Sok nehézséget okoz ez ma az embereknek. Nem hiszik, hogy a Szent Szellem bennük van, csak ha már elkezdenek nyelveken szólni. Pedig először hinned kell, azután meg kell vallanod, végül engedd, hogy az Ige gondoskodjon magáról. Néha hallok butaságokat is. Valaki azt mondta, hogy a Szent szellem „beszélteti” az embert. De a Biblia soha nem állítja, hogy a Szent Szellem valaha, valakivel is „csináltatott” valamit. A démonok „csináltatnak” az emberekkel dolgokat; a Szent Szellem vezet és tanít. Az Apostolok cselekedetei 2,4 kijelenti, hogy a Szellem adott nékik szólást. Egy dolog, hogy veszünk valamit, amit valaki ad nekünk, és egészen más, ha rá vagyunk kényszerítve, hogy az akaratunk ellenére cselekedjünk.

Kilencévesen anyai nagyszüleimhez költöztem. Nagynéném még otthon élt. Az volt a szokása, hogyha szedett valamilyen gyógyszert, akkor nekem is adott belőle. Amit ő bevett, azt nekem is be kellett vennem. Azok közé az emberek közé tartozott, akik azt hiszik, minden este be kell venniük egy nyugtatót, tehát ilyenkor nekem is be kellett vennem. Biztosítalak benneteket, hogy magamtól soha nem vettem volna be. Ő vetette be velem. Bár, ez talán egy kicsit kegyetlen illusztráció, de úgy gondolom, sikerül megértetni a lényeget.

Az Apostolok cselekedeteiben azt mondja az Ige, hogy ők vették, elfogadták a Szent Szellemet. Nem kényszer alatt cselekedtek; senki sem erőltette rájuk. A Szent Szellem, ajándék. Először elfogadod, azután megvallod és végül nyelveken szólsz. Én megvallottam, hogy a Szent Szellem bennem van és azt mondtam, várom, hogy késztetést adjon a nyelveken való szólásra. Megígértem, hogy azt fogom szólni, amit Ő ad nekem. Ekkor lent, a bensőmben keletkeztek bizonyos szavak. Idegen szavak voltak, és nem tudtam, jelentenek-e valamit. Úgy tűnt, mintha kavarognának bennem és feljönnének, amíg a torkomhoz nem érnek. Egy-két percig szinte fuldokoltam, de végül elkezdtem kimondani őket. Kikapcsoltam az elmémet, és egyszerűen elkezdtem beszélni. Három dalt énekeltem el ezen az új nyelven. Úgy mentem le a gyülekezetbe, hogy végig nyelveken szóltam.

Emberek ezreivel foglalkoztam, hogy a Szent Szellem keresztségre vezessem őket. Ha követnek, akkor még a „súlyos eseteket” is el tudom vezetni a betöltekezéshez. Foglalkoztam valakivel, aki ötven évig kereste a Szent Szellemet. Főiskolai tanár volt, feleségével részt vett az Azuza utcai ébredésen 1906-ban, és a felesége megkapta akkor a Szent Szellemet, ő viszont nem. De megkapta, amint a kezünket rátettük, miután szolgáltunk felé. Meg kellett vallania, hogy elnyerte, és ezután már tudott nyelveken szólni. Isten törvénye az, hogy te hiszel, majd megvallod, hogy amiben hittél, a tiéd; és azután ez valósággá válik.

Ugyanez igaz a gyógyulás tekintetében is: megvallom, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam, de ezt akkor teszem, amikor még a betegség a testemben van. Az Esaiás 53,4-ben azt olvassuk: „Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől.” Az 5. vers pedig így szól: „És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.” Egy másik fordítása ennek: „Bizonnyal Ő hordozta a mi betegségeinket és mi erőtlenségeinket.” Megvallom tehát, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam. Lehet, hogy a betegség és a tünetei nem hagyják el azonnal a testem, én mégis szigorúan ragaszkodom a megvallásomhoz, mivel a Zsidó levél 4,14 is erre buzdít. Tudom, hogy amit Ő mondott, azt képes meg is cselekedni. Tudom, hogy a Biblia, amely Isten följegyzése, azt mondja Ábrahámról a Róma 4,17-ben és az azt követő versekben: „Amint meg van írva, hogy: sok nép atyjává tettelek téged. Az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki a reménytelenség ellenére elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. És hitében erős lévén, nem tekintett az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek. És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti.” Tudom, hogy amit Ő ígért, azt képes meg is tenni. Tudom, hogy meggyógyultam, mert Isten mondja, hogy meggyógyultam. Nem számít, milyen tünetek jelentkeznek a testemben, nevetek rajtuk.

Évekkel ezelőtt összejöveteleket tartottam, és három estén át minden alkalommal riasztó tünetek zavarták a nyugalmam. Harmadik este már nem tudtam aludni. Az ördög egyre csak azt mondta, hogy nem lesz ebből gyógyulás. Nem akartam senkit sem zavarni, így a fejem fölé húztam a takarót és elkezdtem nevetni. Nem volt nagy kedvem hozzá, mégis megtettem: „Ha-ha-ha” - és így tovább. Az ördög egyre jobban nyüstölt, hogy nem fogok meggyógyulni, én meg csak nevettem. Végül megkérdezte, hogy min nevetek, mire megmondtam neki, hogy rajta. Újra és újra megkérdezte, én meg újra és újra azt feleltem, hogy rajta nevetek. Azt súgta, nem fogom megkapni a gyógyulást, de én megmondtam neki, hogy nem is kell megkapnom, mert már megkaptam 2000 éve, és ha én akkor meggyógyultam az Ő sebeiben, akkor most is egészséges vagyok. Erre nagyon fölháborodott, fogta a cókmókját és elment.

Győztes vagyok, mert megtanultam ezt a törvényt. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk ezt a törvényt, ha sikeresek akarunk lenni. Amikor bátran megvallom ezt, akkor - és csak akkor - birtoklom is. Számmal végzem el a munkát: a megfelelő helyre teszem az Igét. Az Ige oldalán állok, mert ha a betegség és a fájdalom oldalára állnék, akkor nem gyógyulnék meg. Elutasítom a betegséget. A hitet a megvallás vezérli. A megvallásnak ilyennek kell lennie: „Az Ige kijelenti, hogy meggyógyultam. Köszönöm Atyám, és dicsérlek, mert ez tény.” A Filippi 4,6-7-ben ezt olvassuk: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Az utolsó teendő a sorban a hálaadás: kértem valamit, Jézusban megkaptam, és hálát adok az Atyának érte. Nem aggódom tovább, hiszen már megvan. Éppen olyan valóságosan, mintha már a zsebemben lenne, mert az Ő Igéje ezt állítja. Az Ő Igéje pedig igaz.

Isten Igéjének megvallása a te problémádat is megoldja. A Christian Science (Keresztény Tudomány) területén és bizonyos tudományos vallásokban használják azokat az Igéket is, amelyeket mi használunk, és tesznek megvallásokat is, de mindent a saját erejükre építenek. Azt hiszik, hogy Isten az értelemben lakozik. De mi olyan megvallásokat teszünk, amely Isten Igéjén alapul. Ők értelmi, lelki megvallást tesznek; mi szellemit, szívbélit.

Folyamatosan bizonyságot teszünk valamiről, és néha bizonyságtételünk katasztrofális. Saját szavaid hatása épp olyan erős, mint a környezetedé. Ha állandóan azt mondod, hogy valamire képtelen vagy, mert nincs erőd; ahogy ezt mondogatod, érzed is, hogy az erőd valósággal elhagy. Ott maradsz gyengén, tele határozatlansággal és kételkedéssel. Hatóerőd odavan. A megvallás a hit kifejezője. Néhány ember azt mondja, hogy a gyermeke engedetlen. Tőlem ilyet soha, senki nem hallott, mert az én gyermekeim engedelmesek voltak, mivel megvallottam, hogy engedelmesek. Hitem megvallása pedig valóságot teremtett. Néhány ember szüntelenül rossz dolgokat; kétséget, kudarcot vall meg. Nem jönnek rá, hogy ez a megvallás fosztja ki őket a képességeikből, hathatóságukból. Nem akarják észrevenni, hogy megvallásuk még a sziklaszilárd, kemény utat is csúszós, sáros mocsárrá változtatja alattuk. Beszélj csak a szegénységről, és bőségesen lesz benne részed! Beszélj arról állandóan, hogy nincs pénzed, és mindig szűkölködni fogsz. Ezek a dolgok így működnek, mert szellemi, igei törvényszerűség működik általuk.

Néhány évvel ezelőtt egy teljes evangéliumi gyülekezet volt rám bízva arra az időre, amíg pásztoruknak műsora volt a rádióban. Kedd esténként adakozott a gyülekezet a programra. Alkalmanként 30 percig, egy óráig is eltartott, amíg a pénzt összeszedték, mégis elmaradásban voltak. Ez túl hosszú idő a gyűjtésre. Azt mondtam magamnak, hogy ezen túl könyörgés nélkül fogjuk megkapni a pénzt. Az első kedden, miután a pásztor elment és megkezdődött a gyűjtés, azt ajánlottam nekik, hogy most az én módszeremmel csinálják. Egy-két szó után azonnal adják tovább a perselyt. A három hónap alatt, amíg ott voltam, egyszerűen csak továbbadtuk a gyűjtőtányért, miután pár szóban elmondtuk, hogy ez a rádióprogramra való adakozás. A gyűjtés felelőse beszámolt arról, hogy a pénz ebben az időben megduplázódott, pedig nyáron általában visszaesés szokott bekövetkezni, de akkor kifizettek minden számlát és tartozást is. Abbahagyták a szűkölködésről tett megváltásokat. Megvallották, hogy bővölködnek, és ez bőséget eredményezett.

A Biblia azt mondja, hogy „mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporíttatik; akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.”(Máté 25,29) A betegségről vagy szűkölködésről tett megvallások kizárják Istent az életedből, és helyette behívják a Sátánt. A betegség, erőtlenség megvallása a Sátánt magasztalja, Istent pedig kifosztja az Ő dicsőségéből.


 

pagerank

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.