Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hegylakók (David Brandt Berg)

2011.03.24

 

HEGYLAKÓK
 
(David Brandt Berg)
 
 
043-019.jpgAmikor Jézus felment a hegyre, Ő maga mögött hagyta a sokaságot. „Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre [Jézus], és miután leült, odamentek hozzá tanítványai” (Mt 5,1). A hegycsúcsok soha nem zsúfoltak. Miért? Mert nehéz feljutni oda. Nem sokak vágya az, hogy hegyeket másszanak.
 
A hegytetőn több a fény. Jóval azután, hogy a völgy már sötétségbe burkolózott, a hegytetőről még mindig látszik a nap. A völgy szinte mindig sötét, tele emberekkel és dolgokkal, de rendszerint sötétben. A hegytető szeles, hideg, de érdekes és izgalmas.
 
Ha tervezed, hogy megmászol egy hegyet, úgy kell érezned, hogy ezért akár meghalni is érdemes! Bármilyen hegyről is van szó – az élet hegyéről, egy teljesítmény vagy feladat hegyéről, az akadályok vagy nehézségek hegyéről – érdemesnek kell lennie arra, hogy dacolj érte a szelekkel, a hideggel, a viharral, amelyek a hányattatások és viszontagságok jelképei.
 
Csak az igazi úttörők másznak hegyeket – olyan emberek, akik szeretnének véghezvinni valamit, amit csak kevesen merészeltek addig, akik szeretnének kiemelkedni a tömegből, felülkerekedni a szédítő magasságon, és leküzdeni az ismeretlen iránti félelmüket. Az ilyen úttörőknek látásra van szükségük – látni azt, amit mások nem tudnak látni; hitre – hinni abban, amelyben senki más nem hisz; kezdeményezőkészségre és bátorságra – elég merszre ahhoz, hogy véghezvigyék elképzeléseiket!
A hegytetőn úgy érzed, mintha az örökkévalóságot élnéd meg, míg odalent a múló időben élsz. A világot a hegycsúcsról a kellő megvilágításban, igaz mivoltában láthatod, a meghódítandó hegyláncok teljes valójában, egy olyan világot látsz át, amelyet a hétköznapi ember látásmódjával és horizontjával nem lennél képes. Látsz távoli csúcsokat, amelyek rád várnak, messzi völgyeket, amelyeken majd át kell haladnod. Olyan dolgokat láthatsz meg, amelyet a völgyben tekintgetők soha nem látnak vagy még csak fel sem foghatnak.
 
A völgyben az emberek sokszor csak a sokaság kelepcéjét látják, a körülöttük lévő anyagelvű, megragadható világot, semmi mást nem érzékelve, csak az idő múlását, az idő teremtményeit, amelyek hamar elenyésznek. De ha képes vagy a tömeg fölé emelni a tekintetedet, olyanná leszel a sokaság közepette, mint egy hegy, megorrolnak rád, ellenállnak neked, és harcolni fognak ellened, mert nem értenek téged, és nem is akarnak maguk között tudni.
 
A sokaság arról sem akar tudomást venni, hogy egyáltalán vannak hegyek! Nem akarják, hogy mások halljanak a hegyekről, sem a hegytető kristálytiszta, makulátlan, friss levegőjéről. Azt akarják, hogy mindenki a völgybe szorulva, a sárban és az ingoványos kátyúban rostokoljon. Nem akarják, hogy kiderüljön, hogy van egyáltalán más hely a létezésre, mint a völgy, és mindent megtesznek azért, hogy elbátortalanítsanak, elbizonytalanítsanak és elvegyék a kedvedet a hegymászástól!
 
Az ember uralkodhat a völgyben, de csak Isten uralhatja a hegyet, és a hegylakók ezt tökéletesen tudják. A völgylakók gyakran hiszik magukat Istennek, mert uralkodnak egymás fölött. Olyannyira biztonságban érzik magukat, hogy azt hiszik, nincs szükségük Istenre. Már azt is elfelejtették, hogy létezik egyáltalán Isten, mert már az eget sem látják.
 
A kitaposott utak a legyőzötteké, de a hegycsúcsok a hatalmas merészséggel megáldott, nagyszerű és rendkívüli úttörőké.
 
Mit hallasz a hegyen?
Azokat a szavakat, amelyek visszhangja bejárja a világot.
 
Mit hallasz a mozdulatlan csend nyugalmában?
Suttogást, amely megváltoztatja a történelem alakulását.
 
A legnagyobb emberi törvények, amelyek szerint a világ nagy része még mindig él, és értékel mindent, egyetlen embernek adattak egy hegytetőn. Mózes lejött a hegyről a tízparancsolattal, és a zsidó nép többé már nem volt ugyanaz, sem a világ.
 
A legnagyszerűbb beszéd, amit valaha prédikáltak, a „Hegyi beszéd”, egy maroknyi hegylakó körében hangzott el, a legnagyobb hegylakó, Jézus szájából, aki miután megmászta élete utolsó hegyét, a Golgotát, meghalt egymaga a világ bűneiért. Ez egy olyan hegy volt, amit csak ő tudott megmászni, érted és értem, de Ő megtette ezt értünk.
 
Miután Jézus tanítványai meghallgatták a „Hegyi beszédet”, lejöttek a hegyről, és megváltoztatták a világot. Ők soha többé nem voltak már ugyanazok az emberek.
 
Mi változtatta meg őket úgy, hogy ezáltal ők megváltoztatták a világot?
 
Ők hallották Isten hangját, amint olyan dolgokat tanít nekik, amelyek teljesen az ellentétei voltak annak, amiről a völgyben beszéltek! A völgyben azt hallhatták: „Áldottak a rómaiak, a büszkék és hatalmasok! Nézd, mi mindent tettek! Meghódították az egész világot! De a hegyen, Jézus épp az ellenkezőjét állította:
„Boldogok a lelki szegények [az alázatosak], mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3).
Egyszerű, írástudatlan halászok itták egy ács szavait, aki olyan dolgokat tanított nekik, amelyek nagyobb úrrá tették őket, mint amilyenek a római császárok voltak!
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6).
Az emberek a hegyen éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és csak Isten elégítheti meg őket. Az emberek a völgyben nem látnak tovább az orruknál és önelégültek, jóllakottak és bővelkednek – mégis Jézus üres kézzel küldi el őket. (Lásd: Lk 1,53)
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” (Mt 5,8). A hegytetőn nincs szmog. A levegő makulátlan. A víz kristálytiszta. Az emberek tiszta szívűek. Ők látják Istent.
 
Az élet a hegyen van! Gyere ki a völgyből! „Menekülj a hegyre, mint a madár!” (Zsolt 11,1)

 

pagerank

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.