Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elérkezett az idő

2013.03.29

Elérkezett az idő

 

Jelenések 1,3

Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.

János mennyei jelenésekről írt könyvében olvashattuk a fenti sorokat.

Az idő közel van. De minek az ideje van közel? – kérdezhetjük.

Húsvét előtt állunk, és ismert előttünk, hogy mi is történt azokban a napokban. Jézus Jeruzsálembe tartott. Pészahra - pászkaünnepre, amely az egyiptomi kivonulás ünnepe.

Ünnepelte a nép, a szamárháton bevonuló Jézust, az emberek a felső ruhájukat, gallyakat, pálmaágakat szórtak az útra tiszteletük jeléül.

János ev.12, 12-15

      

Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,

Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

Találván Jézus pedig egy szamarat. felüle arra, amint meg van írva:

Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szárnak vemhén ülve.

 

Hozsánna felkiáltásokkal éljenezték azt, akit királyukként, megváltójukként vártak.

 

Zakariás 9,9

             Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.

 

Jézus szamárháton ment be a városba, úgy amint azt a próféták is előjelezték.

     János 12,11

Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.

 

Igen, elérkezett az idő, úgy gondolták a farizeusok is. Tenni kell valamit Jézus ellen, hiszen csorbát ejt népszerűségükön.

 A farizeusok azonban másképpen gondolkodtak, mint a nép, aki ünnepelte Jézus bevonulását,  és más tervet szőttek Jézus ellen. Nem tudták elviselni Jézus sikerét, mert a nép őt akarta követni.

 

János 12, 19

                  23-42

 

19

Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.

 

Eközben Jézus haláláról beszélt tanitványainak

 

23

Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.

24

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

25

Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

26

Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

27

Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.

28

Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

29

A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

30

Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.

31

Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

32

És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.

33

Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

34

Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

35

Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

36

Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

37

És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

38

Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

39

Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

40

Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

41

Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

42

Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:

 

Eljött az idő, a világ kárhoztatása, más néven a fordulópontja.  Elérkezett a válság időpontja.

Jézus  önként adta az életét váltságul az emberek bűneiért, vétkeiért.

A sátán örült, hogy tervei győzedelmeskedni fognak, de tudjuk, hogy ezek az elképzelések a porba hullottak.  Pedig  egy tanitványt is megkörnyékezett a sátán, Júdás volt a kiválasztott.

János 13

1

A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.

2

És vacsora közben, amikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,

3

Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,

4

Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

5

Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amelylyel körül vala kötve.

6

Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

7

Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

8

Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

9

Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

10

Monda néki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

11

Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

12

Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

13

Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.

14

Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

15

Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

16

Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.

17

Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

18

Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

19

Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.

20

Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

21

Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.

22

A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

23

Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.

24

Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?

25

Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

26

Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

27

És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: amit cselekszel, hamar cselekedjed.

28

Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.

29

Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

30

Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

 

Nem tudom, hogy Júdás milyen lelkülettel hagyta, hogy Jézus megmossa a lábát. Őt tetőtől talpig meg kellett volna fürdetni, hogy megszabaduljon rettenetes tervétől. De tudjuk, nem lehetett, ennek így kellett megtörténnie.

Az utolsó vacsorán egyszerre mártotta Júdás a tálba a falatot Jézussal, de nem vette el a kezét.

Márk 14. 17-21

17

Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.

18

És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.

19

Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

20

Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.

21

Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

 

 A végkifejlet ismert. Júdás elárulta Jézust, pénzért.

Máté 26,15:

„és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.”

 

 Amikor ráébredt cselekedetének súlyára visszavitte a pénzt megbízóinak, de büszkesége nem engedte meg, hogy bocsánatot kérjen az Úrtól. el is érte őt a végzete.

Máté 27,6-7:

„A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.”

Ismert, előttünk, hogy Jézus keresztre feszítése utáni harmadik napon feltámadt és a sátán örömét romba döntötte. Meghasadt a kárpit, Jézus szavaival beteljedesett a küldetése. Elérkezett az idő.

Lukács 23.

44

Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc órakorig.

45

És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

46

És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

47

Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

48

És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére.

 

Elérkezett az idő a mi életünkben is, hogy megtérjünk. Elérkezett az idő, hogy megbánjuk bűnös életünket, azt letegyük megváltónk elé és új életet kezdjünk.

Elérkezett az idő, hogy engedelmeskedjünk az Úr szavának, teljesítsük az ő kéréseit, parancsait és hűségesek maradjunk hozzá.

Elérkezett az idő, hogy hirdessük az evangéliumot, a megváltást, a szabadulást ebből a bűnös világból.

Elérkezett az idő, hogy feleszméljünk arra, hogy az idő közel van Jézus visszaérkezéséhez.

Ne késlekedjünk!

 

Jelenések 1,3

Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.