Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A farizeus és a vámszedő

2011.08.06

A farizeus és  vámszedő


farizeus-es-vamszedo.jpg

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik fiatal, a másik idős. A fiatal megállt és így imádkozott magában.
-Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Életunt, panaszkodó, vagy mint ez az idős is. Csak megszokottságból imádkozó, a kákán is csomót kereső. Új énekekkel dícsérlek nap mint nap, elmegyek minden alkalomra.
Az idős pedig térdre borulva, szinte magába roskadva így szólt:
- Istenem elfáradtam a hitharcban. Légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik idős, a másik fiatal. Az idős meghajtotta fejét, és így imádkozott magában:
-Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Könnyelmű, vagy mint ez a fiatal is. Pillanatnyi hangulata mozgatja, a gyülekezeti élet rendjét nem ismeri. Egész életemben tiszteltem nevedet. Naponta imádkozom gyermekeimért és unokáimért.
-A fiatal pedig az előtérben állva, még hátul sem akart leülni, hanem csendben így szólt,:
- Isten, látod milyen üres nélküled az életem. Légy irgamas hozzám.
Mondom nektek ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik karizmatikus, a másik konzervatív. A karizmatikus felemelte a kezét és így imádkozott:
- Isten, dicsőítelek Téged, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Szentlelked kenete, áldásod nélküli látszathívő, vagy mint ez a konzervatív is. Böjtölök, éjszakákon át imádkozom, naponta bizonyságot teszek az embereknek.
A konzervatív távol állva még fejét sem akarta felemelni, így szólt:
- Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik konzervatív, a másik karizmatikus. A konzervatív kezét összekulcsolva megállt, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Érzelmektől hajtott, csak szájjal dícséretet mondó, újdonságokat hajhászó, vagy mint ez a karizmatikus is. Ismerem Igédet, az apostoli hitvallást, segítem a rászorulókat.
A karizmatikus pedig távol állva könnyes szemmel így szólt:
- Isten, megérintettél, és most egész életem átformáló munkádra vár.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik presbiter, a másik vállalkozó. A presbiter időben érkezett és csendben így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. A vasárnapot ágyban töltő, megbízhatatlan, vagy mint ez a vállalkozó is. Szolgálok Neked, látogatom az időseket, néped gondja-baja a vállamon.
A vállalkozó pedig megkésve és fáradtan, fejét a padra hajtva így szólt:
- Isten, szétfolynak dolgaim, légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki, felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik vállalkozó, a másik presbiter.
A vállalkozó megkereste helyét, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Akiknek csak beszédben áll az Isten országa, az élet sűrűjében tapasztalatlan, vagy mint ez a presbiter is. Üzleti dolgaimat Igéd szerint végzem, és az én adományaimból épült ez az imaház.
A presbiter pedig felment a szószékre és így szólt:
- Isten, nem vagyok méltó, hogy Igédet hírdessem, de fogadj el irgalmadból.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik újonnan megtért, a másik régi hívő. Az újonnan megtért örömmel jött és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Boldogtalan, céltalan, vétkek között élő, vagy mint ez a régi hívő is. Megtértem, megkeresztelkedtem, Igéd naponta szól hozzám, és irányítasz.
A régi hívő szokásos lépteivel jött, és magában ezt az éneket dúdolta:
- Üres kézzel menjek-é s úgy álljak-é az Úr előtt?
Mondom néktek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik régi hívő, a másik újonnan megtért. A régi hívő megállt, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Tékozló, Igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek a nehéz időkben és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is.
Az újonnan megtért pedig a hátsó padba ült, és szemét egyszerűen egy pillanatra behunyva így szólt:
- Isten, friss fogadalmam a kísértések között pillanat alatt szétporladt. Légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.


Read more: http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1119648#ixzz1jDoE9yhg

 

A vallásos emberek bűntudattól gyötrődnek, ugyanis a vallás azt tanítja, hogy tenned kell valamit, ha jó akarsz lenni Istennél, és tudjuk, hogy mindig lehet többet tenni, mint amit éppen teszel. Látjuk a vallásos Nikodemust, amint éjszaka megkeresi Jézust, mert szeretne biztos lenni abban, hogy bekerül Isten országába, hogy Isten elfogadta.

Mi is ennek a következménye? A vallásos ember kritikus mindenkivel szemben, önmagával, a hívőkkel, és a még nem hívőkkel (vagy a vallásos ember szóhasználatával) pogányokkal szemben. Vádolja magát, és öntudatlanul is felfedezi azokat a helytelen tetteket másoknál, amik miatt szerinte Isten haragszik.

A vallásos ember Istenről alkotott képe egy szigorú, kemény Istenkép, hiszen az évek során állandóan meg akar felelni a saját maga által felállított szabályoknak, de nem megy, ezért előbb utóbb Istenre úgy tekint, mint aki alig várja, hogy megbüntesse. Ezt a mintát aztán követve társait is így ostorozza.

A vallásos ember elfelejti, hogy egyedül Jézus Krisztus áldozata hozta ki a bűnből, és a sötétség országából. Nem elég, hogy elfelejti, de egyre inkább az a meggyőződése, hogy tenni kell azért, hogy Isten szeresse.

A vallásos ember azért tesz Isten királyságáért, hogy Isten szeresse, a hívő azért tesz Isten királyságáért, mert Isten szereti.

A hívő a nem hívőkre úgy tekint, mint akikért Jézus meghalt, a vallásos pedig, mint akikre Isten haragja lesújt.

Szükségem van minden nap az Evangéliumra, emlékeztetnem kell magam, hogy Jézus meghalt értem a megigazulásomért, és feltámadt, hogy örök életem legyen. Ő az én igazságom, bölcsességem, szentségem, váltságom. Hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő Egyszülöttjét adta oda értem, hogy örök életem legyen, és bővölködjek ebben. Testében maga vitte fel a bűneimet, hogy a sebeiben megygógyultam. Hogy Ő az az Isten, aki megigazítja az istentelent hitből.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.