Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers

 Oswald Chambers - Krisztus mindenek felett
áhítatok minden napra

 

 

 

VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL? 


   "Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak" (Mk 4,10).

Az Ő egyedülléte velünk. Amikor Isten magához von minket szenvedés, bánat, kísértés, csalódás, betegség, meghiúsult vonzalom, összetört barátság vagy új barátság által, amikor már teljesen egyedül vagyunk vele, mi pedig - mint a villámsújtottak - egyetlen kérdést sem merünk feltenni neki: akkor kezd Ő magyarázni. Figyeld meg, hogyan neveli Jézus Krisztus a tizenkettőt: maguk a tanítványok döbbentek meg, nem a kívülálló tömeg. Folyton kérdezgették, Ő pedig folyton válaszolt; mégis csak akkor értették meg szavait, amikor vették a Szent Szellemet (Jn 14,26). Ha elindultál Istennel: egy dolog világossá lesz előtted - és Isten szándéka, hogy ez az egy feltétlenül megvilágosodjék: az a mód, ahogyan Ő veled foglalkozik. Testvéred szomorúsága és nehézségei teljesen érthetetlenek neked. Mindaddig azt képzeljük, hogy megértjük a másik embert, amíg Isten meg nem mutat nekünk egy jó adagot saját szívünk pestiséből. Az önfejűségnek és tudatlanságnak nagy területei vannak még bennünk, amelyeket a Szent Szellemnek kell feltárnia. De ez csak akkor történhetik meg, ha egyedül vagyunk Jézus Krisztussal. Egyedül vagyunk-e vele éppen most? Vagy kicsinyes véleményekkel foglalkozunk, hiábavaló vállalkozásokkal "Isten szolgálatában", vagy testi életünkre vonatkozó balga elképzelésekkel? Jézus Krisztus addig semmit sem tud megmagyarázni, amíg értelmünk lármás kérdései el nem hallgatnak és egyedül nem vagyunk vele.


INTÉS ÖNFEGYELMEZÉSRE 


   "És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30).

Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. 
Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban? Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét. De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, mint az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. 
Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd. Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg: "Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."


Április 20. A szent is gyalázhatja Istent?


   "Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20).

Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk. A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak. Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.


Április 19. Nem azon múlik-e, ami a legkevésbé valószínű?

"Mert Joáb Adóniához hajlott, noha azelőtt nem hajlott Absolonhoz" (2Kir 2,28).

Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13). A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését.

Hajlandók vagyunk azt mondani: "A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz." Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes. A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a "legkisebb dolgok rejtett világa"; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat. Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a "kicsiny dolgok rejtett világa". A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben.

"Isten hatalma őriz!" - Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).


Április 18. Készenlét 

   "Szólította őt Isten... Az pedig mondta: ímhol vagyok" (2Móz 3,4).

Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót. Valami nagyszerű, feltűnő alkalomra várunk és mikor itt van, sietve kiáltjuk: "Itt vagyok!" Ahol Jézus Krisztus előtérben van, ott kaphatók vagyunk, de nem vagyunk készen valami alacsonyabb rendű kötelesség elvégzésére. Isten számára az van készenlétben, aki a legkisebbre és a legnagyobbra egyaránt kész, nem tesz különbséget. Nem válogathatunk a tennivalókban; bármi legyen is Isten munkaterve, készen kell lennünk rá. Akkor, ha valami kötelesség adódik, meghalljuk Isten szavát, amint Urunk is hallotta az Atyát, és szeretetünk egész elevenségével készek vagyunk teljesíteni. Jézus Krisztus úgy akar bánni velünk, mint ahogyan vele bánt az Atya. Oda állít, ahova neki tetszik, akár kellemes, akár kellemetlen kötelességek közé, mivel ugyanaz a kapcsolat van köztünk, mint közte és az Atya között: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,22). Légy kész az Úr váratlan látogatásaira! Aki készen van, annak nem kell kapkodva készülődnie. Gondold meg, mennyi időt elvesztegetünk, mert még csak akkor kezdünk készülődni, mikor Isten már hívott. Az égő csipkebokor jelképezi, mi veszi körül a készenlétben álló lelket: Isten jelenlététől lángol.

 


Tudsz-e alábbszállni?

"Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn 12,36).

Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tőlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg.

Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván: "Milyen nagyszerű ilyen lelkiállapotban lenni!" Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evődött lustaságot! Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsőülés hegyén láttunk.

Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.


Visszaesés az elmélyülésben

"Jóllehet Izraelből a magaslatokat nem irtották ki, mindazonáltal Asának tiszta szíve volt egész életében" (2Krón 15,17).

Asa külső engedelmessége nem volt tökéletes; a fődologban helyesen járt el, de mégsem teljesen. Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod: "Ez nem számít". Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, hogy valamire megtanítson minket? Ő soha nem veszti el a türelmét. Talán azt mondod: "Tudom, hogy rendben vagyok Istennel" - mégis megmaradtak a "magaslatok"; van még valami, amiben nem voltál engedelmes. Az az ellenvetésed, hogy a szíved rendben van Istennel. Habár még mindig van olyasmi az életedben, amivel kapcsolatban Ő kételkedést enged, nyomban hagyd ott azt a dolgot, bármi legyen is az. Semmi apró részletkérdés sem hanyagolható el. Vannak-e akár testi, akár szellemi életedben olyan dolgok, amelyek felett sohasem szoktál elmélyedni? Nagyjából rendben vagy, de hanyag lettél, belső növekedésed alábbhagyott. Szellemi elmélyülésedben éppolyan kevéssé állhat be szünet, mint szíved működésében. Erkölcsi életedben nincs szünidő erkölcsi életed kára nélkül. Így szellemi szünidőt sem tarthatsz szellemi életed kára nélkül. Isten azt akarja, hogy egészen az Övé légy és ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, hogy éber maradhass. Erre rendkívül sok időt kell fordítanod! Sokan mégis úgy gondolják, hogy két perc alatt eljuthatnak a hetedik égig.

 

A napi áhitat olvasásához kattints a linkre:

                             http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.